Tízmillió kis privát pokolban él mindenki, erről nem lehet regényt írni

00.00 Könyvek, amiket szerettünk mostanában: Jenny Erpenbeck - Kairos, Nicole Flattery - Semmi különös, Olivia Laing - A magányos város és Tania Branigan - Red memory (erről cikkünk is volt)

10.55 Mai témánk a horrorirodalom. Egyikünk soha nem olvasott horrort, másikunk régen sok Kinget, legutóbb Mariana Enríquez novelláit, de mást nem nagyon. Mostanában viszont mindketten Veres Attilát.

16.20 Vendégünk Veres Attila. Rögtön az első kérdés: mik a gyakori sztereotípiák a horrorszerzőkkel kapcsolatban?

18.30 Mi a különbség a horror és a weird irodalom között, és hogyan változott a horror megítélése az elmúlt években? Hogyan tört ki a műfaj a kilencvenes évek ponyvahorror-hagyatékából?

28.10 Hogy születnek ezek a történetek az ismerős magyar környezetből?

34.30 Miben más a saját történeteidet írni, mint amikor megrendelésre forgatókönyveken dolgozol?

36.35 Hogy dőlt el, hogy melyik novella jelenik meg Amerikában, mitől „túl magyar” egy sztori, és mi az, amihez tudtak kapcsolódni külföldön is?

40.30 Hogy kapcsolódnak össze a novellák, és miért nem lett ebből a kötetből regény? Tízmillió privát pokolból nem lehet koherens narratívát felépíteni, maximum megmutatni az összefüggéseket.

44.50 Ez egy pesszimista kötet? Mi van azután, hogy a szereplők rájönnek, a valóság végleg, változtathatatlanul tönkrement?

48.30 Mi az a krízis, ami most leginkább foglalkoztat? És milyen könyv jön majd ezután?

50.40 Három könyv Veres Attila ajánlásában.