Jó volna, ha nem lehetne kétszer ugyanazon a néven könyvet írni

00.00 Élőben a Bánkitó Fesztiválon, rettentő hőségben. Vendégünk Szvoren Edina. És az első kérdés: miért mindig novellaformában alkot?

3.25 Zeneiség és irodalom, hogyan lehet meghallani más szerzők hangját?

7.00 Miért kezd el valaki mások stílusában írni? Unaloműzés és pótcselekvés, de végül is minden írás pótcselekvés. „A valóságra vonatkozás a lehetőségeken keresztül történik, nem valamifajta mechanikus ábrázológesztussal.” Megelőzni a megidézett írókat, kitalálni, mit írhatnak majd legközelebb.

12.35 Saját hang megtalálása íróként, és miért érdemes óvatosnak lenni eleve a saját hang koncepciójával. Esetlegességek és ismétlési kényszerek, nem tudásod felismerése, mint szervező erő.

17.05 Kötet utolsó novellája Szvoren Edina nevében íródott, Szvoren Edina által. Hogyan alakította ezt a szöveget a többi kilenc írás?

19.45 Mi a közös ebben a kilenc szerzőben? „Ők mozgásban lévő írói agyak, akik még remélhetőleg írni fognak.” Mi az az új, amit még írhatnak, és el lehet-e ezt esetleg előre találni? Nincs egy közös pont, de vannak például közös mániák.

22.50 Volt, akit nem sikerült megírni?

22.40 A Kérődző Kronosz tényleg a szakmai közösség iránt érzett mély felelősség könyve? (Melhardt Gergő idézett kritikája itt olvasható.) Egy ilyen típusú kötet elbizonytalanít kicsit, hogy miről is szól az irodalom, hol van ahhoz képest az író.

30.20 Hogyan nézett ki ez a munka a gyakorlatban? Hogyan lehetett ennyire belemerülni egy-egy szerzőbe? És mit jelent a kérődzés?

33.25 Hogyan befolyásolja ez a munka a további írást, mi az, ami átkerülhet majd a jövőben születő szövegekbe? Például a párbeszédek megjelenése egy lehetőség.

34.55 Kihagyhatatlan kérdés: mit szóltak a megidézett szerzők a szövegekhez?

36.50 Hogyan lehet ezek után még élvezettel olvasni? Miért jó, ha az irodalom tud meglepetést okozni, és hogyan lehet még találkozni meglepő szövegekkel?